Make your own free website on Tripod.com

A játék

 A tarokk a legrégibb olyan kártyajáték, amiben adu is van. A középkori Itáliában játszották elsõként, majd onnan terjedt el egész Európában. Olaszországban, Franciaországban és a Monarchia területén játszották a legtöbben. Most a Monarchia-beli szabályokról lesz szó.

A játék leírásában két fõ réteget különböztethetünk meg:

A kártyalapok

A tarokkhoz nem egy általános kártyapakli kell, ezt a játékot külön tarokk-kártyával játsszák. A játék már a különleges, és szép kidolgozású lapok miatt is élvezetes. A lapoknak két fõ csoportja van: az alsó és felsõ felén is külön történetet ábrázoló, római számokkal jelölt tarokkok és a franciakártyából is ismerõs színes lapok.

A játék elõkészítése

A tarokkhoz a négy játékos és a kártyacsomag az elengedhetetlen. Ezen kívül nem árt egy kártyaasztal, négy ülõalkalmatosság, és egy sapka/kalap sem. Ez utóbbi a legszebbnek mondott figura szenvedõ alanyának kell. A kártyaasztal körüli helyfoglalási sorrend eldöntésére több módszer van, attól kezdve, hogy mindenki választ magának egy helyet, egészen a különféle sorsolásos módszerekig.
A leülés után mindenki, aki játszani fog fizet a Pagátkasszába!

Keverés, osztás

Az osztásnál is különféle bevett szokások léteznek, egy általános szabály azonban van: emelni mindig kell. Osztás elõtt leveszik a megkevert pakli tetejérõl a hat lapos talont, majd minden játékos kilenc lapot kap.

Licitálás

A licitálás során a játék alapegységét döntik el, és ezzel a talonba tett hat lap elosztását is meghatározzák. A licitet nyerõ játékos lesz a felvevõ abban a játékban. A licitálás háromról indul, és egészen nulláig lehet lemenni. Persze minél értékesebb játékot vállal a felvevõ, annál több pontot kaphat. Ezután következik a lapcsere.

Lapcsere (skartolás)

Most a játék alapegysége szerinti elosztásban mindenki felveszi az õt illetõ lapokat a talonból, majd ugyanannyit, mint amennyit felvett, le is tesz. Ilyenkor mindenki igyekszik javítani a kilenc lapján. A talonnak az a része, amit a felvevõ tesz le, a felvevõ lapjait gyarapítja a játékvégi számoláskor, a többi az ellenfelekét. A csere után lerakott lapokat nevezzük skartnak. Ezek után jön a meghívás, és a bemondások.

Meghívás, bemondások

A licitálás és a skartolás után a felvevõ meghív egy lapot, és akinél ez a lap van, az lesz a segítõje. Majd különbözõ figurák teljesítését vállalhatja a nevük bemondásával. Ezt aztán a tõle jobbra ülõ folytatja, körbe, egészen addig, amíg hárman nem passzolnak egymás után. Ezután következik a lejátszás.

Lejátszás

A lejátszásban az az érdekes, hogy nem a felvevõ kezdi, hanem mindig az, akinek elõször osztottak. Õ letesz egy lapot, majd mindenki tesz hozzá egyet jobbra haladva. Eldöntik, ki viszi az adott ütést, majd õ hívhatja a következõt. A lejátszás kilenc ütésbõl áll. Utána következik az elszámolás.

Díjazás kiszámolása

A lejátszás után a bemondott és csendben teljesített illetve elbukott figurák pontértékét összesítik, mind a felvevõ páros, mind az ellenjátékosok pontjait felírják, és összesítik, ez az adott játékban szerzett pontszám, amit általában azonnal szoktak fizetni 50 filléres, vagy egyforintos alapon. Majd következik az újabb keverés és osztás.

Hiba (Renonsz)

Bárkivel elõfordulhat, hogy a legnagyobb odafigyelés ellenére is - hibát vét. Ha valaki hibázik, akkor büntetést kap, méghozzá nem is kicsit: minden játékostársának köteles a bemondott figurák értékét megfizetni, mégpedig kontrázva!

Kislexikon és irodalomjegyzék

"Ki az az induló, ki az a felvevõ? Mi az a tuli?"
Az elõforduló kifejezések magyarázata és a további olvasásra ajánlott irodalom (Online és Offline).