A licitálás

A játékegység

A tarokkban a játék alapegysége, értéke, a licitálással dõl el. Az alapegység több dolgot is meghatároz a lejátszásban: a talon elosztását és a bemondott figurák egy részének a díjazását.
  • hármas játék; A "legolcsóbb" játék. A pontozásnál alkalmazott szorzó 1. A talon elosztása: a három felsõ lap a licit megnyerõjéé, vagyis a felvevõé, a maradékból jobbról balra minden játékos kap egyet.
  • kettes játék; A szorzó: 2. A felvevõ a két felsõ lapot veheti a talonból, a következõ, vagyis a tõle jobbra ülõ szintén kettõt kap, a maradék két lapból pedig a másik két játékos vehet le egyet-egyet.
  • egyes játék; A szorzó 3. A felvevõ csak egy lapot kap, az utána ülõ két játékos kettõ-kettõt, a negyedik pedig a maradék egyet.
  • nullás vagy szóló játék; A "legdrágább" játék. A szorzó 4! A felvevõ nem kap lapot, mindenki más ketõ-kettõ laphoz jut.
A talonból mindig a legfelsõ lapokat lehet leemelni, elõször mindig a felvevõ, aztán sorban jobb kéz felé.
 

A licit menete:

A licitálásnál nem csak a játék egysége dõl el, hanem az is, hogy ki lesz a felvevõ. Aki megnyeri a licitet az vállalja azt is, hogy a partit megnyeri, vagyis õ lesz a felvevõ.
  • A honõrök fontosságát mutatja, hogy a licitálásban -- egy kivételtõl eltekintve -- csak azok vehetnek részt, akiknek honõrje van, a többiek passzolnak. A kivétel az, hogy ha az elsõ három megszólalás passz volt, akkor az utoljára szóhoz jutó akkor is licitálhat, ha nincs honõrje. Ezek után viszont csak akkor lehet a partit lejátszani, ha a felhúzott lapok között van honõr.
  • A licitet mindig az induló játékos kezdi, és jobbra halad. Bármelyik játékegységet megnevezheti -- persze csak ha van honõrje, egyébként passzolnia kell. Szinte mindig hármas játék az elsõ licit.
  • A licitálás természetesen lefelé halad, a legutoljára bemondott egységnél nagyobbat nem lehet mondani, ám egy elhangzott egységet a következõ licitáló még tarthat.
  • A licitbe éppen beszállónak viszont mindig kisebb, vagyis drágább játékot lehet vállalni.
  • Ha a licit során valaki passzolt, akkor abban a licitben már többet nem szólalhat meg. Ez csak a licitre igaz, és nem vonatkozik a bemondásokra!
  • A licitálásban aktívan részt venni nem kötelezõ, ha valakinél van honõr, attól még passzolhat, bár ez csak ritkán hasznos.
  • Ha mindenki passzolt, vagy a kivételes esetben a talon felhúzása után sincs honõrje a felvevõnek, nincs játék, a következõ osztó oszt.

Lássunk egy példát:

 Miklós: passz, Zsuzsa: három, Attila: kettõ, Gyula: passz, Zsuzsa: tartom, Attila: egy, Zsuzsa: passz.

Miklós az induló, de mivel nincs honõrje, passzol. Zsuzsa hármat mond. Attila, mivel most szólal meg elõször, eggyel kisebbet: kettõt mond. Gyula honõr híján passzol. Zsuzsának, mivel már licitált, nem kell lejjebb mennie, és ezt ki is használja: tartomot mond. Miklós már nem szólalhat meg, tehát egybõl Attila következik. Már Attila is licitált, de õ már nem mondhat tartom-ot, hiszen azt már Zsuzsa megtette, ezért, ha nem akar kiesni a licitbõl, egyet kell mondania, amit meg is tesz. Zsuzsa most szintén mondhatna tartom-ot, de már nem akar tovább licitálni, ezért passzt mond.
A licit nyertese Attila. A játék egysége: egyes, tehát a szorzó 3. Attila egy lapot vesz, Gyula és Miklós kettõt-kettõt, Zsuzsa a maradék egyet.
 

A licitálás két fajtája

 
Az elõbb láttuk a licit jelentõségét, menetét, ám hogy ki miért licitált, azt nem. Mielõtt erre rátérnék meg kell ismerkednünk a licitálás szabályaival is, a menetének megismerése után.
Elõször ismerkedjünk meg a kettõbõl a rendes licitálással:
  • A rendes licitálás esetén az elsõ licitáló bármekkora egységet bemondhat, de az utána következõ mindig a bemondható legnagyobbat kell, hogy mondja. Háromra csak kettõt mondhat, Három, kettõre, ha megint õ jön, csak tartomot, mert az a következõ.
  • Aki elõször licitált, és úgy kerül vissza hozzá a licitálás joga, hogy közben csak egyvalaki licitált még, akkor egy esetet kivéve mindig újra kell licitálnia, legalább tartom-ot mondani. A kivétel pedig az ún. engedés esete: ha az elsõnek licitálónál van a XX-as tarokk, egy nagy honõr, és ezekkel együtt öt tarokk, akkor ebben a kivételes helyzetben engedhet, vagyis elpasszolhatja a licitet.
Az invites licitálásnál az elõbbi elsõ feltételnek nem kell teljesülnie: épp az jelzi, hogy a rendestõl eltérõ, invites licitrõl van szó, hogy ugrás van a bemondható egységekben. Pl: Három - egy. Három - kettõ - egy. Az elsõ esetben a kettõ helyett hangzott el egy, a másodikban tartom helyett mondtak egyet. Persze nem csak egy ugrás lehet, hanem kettõ is.
A jelentése pedig: Aki ugró licitet alkalmaz - az invitelõ -, annak kivételesen erõs lapjai vannak, vagyis minimum egy nagy honõr, és vagy a XIX-es, vagy a XVIII-as tarokk, de nincs nála a XX-as. Mivel a játékban a felvevõ párja általában a XX-as tarokkos, ezzel jelzi azt a játékos, hogy most kivételesen ne a XX-ast hívja meg a felvevõ, hanem az õ lapját. Ugró licit után, ha a másik elfogadja az invitet, akkor tartja a licitet, majd az invitelõ passzol. Ha nem fogadja az invitet, akkor rögtön passzolhat az invitált játékos. Így az invitált játékos nyeri a licitet és meghívja a kért lapot. Ebben az esetben már a licitálás végére kiderülnek a párok, és az is, hol az egyik nagy honõr.
  • Egy ugrás a XIX-es tarokkot jelzi,
  • Két ugrás a XVIII-as tarokkot.

Licit-tanácsok

Elsõ megszólalóként:
Passzra:
[Passz, passz-ra:
Passz, passz, passz-ra:]

Ha nincs honõrünk, kényszerûen passzolunk.
Ha rendkívül jó lapunk van, és legalább a két nagy honõr nálunk van, akkor gondolkozhatunk azon, hogy kettõt, esetleg egyet mondjunk, de elsõ nem passzt mondóként szinte soha nem teszünk ilyet.
Egyébként, vagyis ha van honõrünk, szinte mindig hármat mondunk.

Három passz után licitálhatunk úgy is, hogy nincs honõrünk. Egy közepes lapra, négy-öt nem csupa X alatti tarokkra már érdemes hármat mondani.

Három-ra:
[Passz, három-ra:
Passz, passz, három-ra:
Három, passz-ra:
Három, passz, passz-ra:
Passz, három, passz-ra:]

Ha nincs honõrünk, kényszerûen paszolunk.
Ha van honõrünk, mondjunk mindenképpen kettõt, hiszen a hármat mondónak úgyis tartania kell. Ha pedig mégis passz-t mond, akkor tudjuk, hogy egy erõs lapú partnerrel vagyunk.
Ha invitelni akarunk, és ehhez megvannak a fent említett feltételek, akkor ilyenkor egyet vagy nullát (szólót) mondunk.

Három, kettõ-re:
[Passz, három, kettõ-re:
Három, passz, kettõ-re:
Három, kettõ, passz-ra:]

Ha nincs honõrünk, kényszerûen passzolunk.
Ha nálunk van a XX-as, passzolhatunk, hiszen a két licitáló valamelyike fog meghívni bennünket, és akkor a mi oldalunkon máris két honõr lesz.
Ha nincs különösebben jó lapunk, akkor szintén passzoljunk, hiszen ebben a helyzetben majdnem biztos, hogy a XX-as a negyedik, nem licitáló játékostársunknál van, õt hívja meg a gyõztes licitáló, és velünk lesz egy másik honõrös.
Ha kifejezetten jó lapunk van, akkor szálljunk be a licitbe, és mondjunk egyet.

Három, kettõ, passz, passz-ra:
[Három, passz, kettõ, passz-ra:
Három, passz, passz, kettõ-re:
Passz, három, kettõ, passz-ra:
Passz, három, passz, kettõ-re:
Passz, passz, három, kettõ-re:]

Ilyenkor, amikor újra mi jövünk, csak akkor mondhatunk passzt, ha nálunk van a XX-as, egy nagy honõr, és összesen van legalább öt tarokkunk. Ha ez eset áll fenn, akkor érdemes is passzt mondani, és ezzel összekerülni egy másik honõrös játékossal. Ráadásul még azt is tudni fogjuk, õ is én is, hogy ki kivel van. Igaz, hogy az ellenfél is, de ilyen esetben általában mi vagyunk az erõsebbek, és az erõsebb párosnak az a kedvezõbb, ha mindenki tudja, ki kivel van, mintha csak egy játékos tudná.
Ha invitelni akarunk, akkor most mondjunk egyet vagy nullát.
Egyébként pedig tartanunk kell.

Három, kettõ, passz, passz, tartom-ra:
[Három, passz, kettõ, passz, tartom-ra:
Három, passz, passz, kettõ, tartom-ra:
Passz, három, kettõ, passz, tartom-ra:
Passz, három, passz, kettõ, tartom-ra:
Passz, passz, három, kettõ, tartom-ra:]

Ha a XXI-es van nálunk, és kevés tarokk (gyenge XXI-es), akkor nekünk kell megnyerni a licitet, hogy a XX-asos velünk legyen, tehát mondjunk egyet.
Ha átlagos lapunk van, passzoljunk, ilyenkor ellenzékben talán könnyebb nyerni.
Ha nagyon gyenge lapunk van, mondjunk egyet, hogy a XX-ast ne tudja a másik licitáló meghívni.
Ha  nagyon erõs lapunk van, mondjunk egyet, hogy mi legyünk a felvevõk.

Három, kettõ, passz, passz, tartom, egy-re:
[Három, passz, kettõ, passz, tartom, egy-re:
Három, passz, passz, kettõ, tartom, egy-re:
Passz, három, kettõ, passz, tartom, egy-re:
Passz, három, passz, kettõ, tartom, egy-re:
Passz, passz, három, kettõ, tartom, egy-re:]

A stratégia hasonló, mint a fenti esetben. Ha átlagos lapunk van, passzoljunk.
Ha gyenge XXI-esünk, erõs vagy gyenge lapunk van, tartsuk.

Három, kettõ, passz, passz, tartom, egy, tartom-ra:
[Három, passz, kettõ, passz, tartom, egy, tartom-ra:
Három, passz, passz, kettõ, tartom, egy, tartom-ra:
Passz, három, kettõ, passz, tartom, egy, tartom-ra:
Passz, három, passz, kettõ, tartom, egy, tartom-ra:
Passz, passz, három, kettõ, tartom, egy, tartom-ra:]

Most már csak nullát mondhatunk, ami elég veszélyes.
Ha nagyon erõs lapunk, vagy gyenge XXI-esünk van, mondjunk nullát, egyébként passzoljunk.

Három, kettõ, passz, passz, tartom, egy, tartom, nullá-ra:
[Három, passz, kettõ, passz, tartom, egy, tartom, nullá-ra:
Három, passz, passz, kettõ, tartom, egy, tartom, nullá-ra:
Passz, három, kettõ, passz, tartom, egy, tartom, nullá-ra:
Passz, három, passz, kettõ, tartom, egy, tartom, nullá-ra:
Passz, passz, három, kettõ, tartom, egy, tartom, nullá-ra:]

Most már csak a nullát tarthatjuk, ami elég veszélyes.
Ha nagyon erõs lapunk, vagy gyenge XXI-esünk van, tartsuk, egyébként passzoljunk.

Egy-re, Passz, egy-re, Passz, passz, egy-re:
[Kettõ-re, Passz, kettõ-re, Passz, passz, kettõre:
stb.]

Ezek annyira különleges esetek, hogy részletesebben nem foglalkozunk velük.

 Ezek után jön a lapcsere vagy más néven skartolás.

[Elõzõ] [Tartalom] [Következõ]