Ha mindenki skartolt, a felvevõ meghív valakit
a többiek közül, hogy egymás segítségével
nyerjék meg a játékot, õk alkotják a
felvevõ párt, a másik játékosok pedig
az ellenfél pár. A meghívás nem csak egyszerûen
egy másik játékos megnevezésével történik,
hanem úgy, hogy a felvevõ azt a lapot nevezi meg, amelyik
tulajdonosával kíván együtt játszani,
õt hivják a meghívott játékosnak. Ez
lehet saját lap is, ilyenkor a felvevõ egyedül próbál
nyerni, és a másik három játékos együtt
van (csak általában nem tudja). Éppen ez adja a játék
egyik izgalmát, hogy vajon ki lehet az a bizonyos, akinél
a meghívott lap van. Ez azért sok jelbõl kiderülhet,
de hivatalosan csak akkor, ha tulajdonosa kijátssza. Az, hogy melyik
lapot lehet meghívni, eléggé meghatározott:
Csak
tarokk lehet, ám nem lehet honõr. Ha saját
lapját hívja meg a felvevõ, akkor a legnagyobb
nem honõr tarokkját köteles meghívni, ha nem
saját lapot hív meg, akkor a legnagyobb hiányzó
nem honõr tarokkot hívja meg. Ez alól egyetlen kivétel
van, ha invites licitálásnál a felvevõ fogadta
valaki invitjét, akkor az invites licitben rögzített
tarokkot (XVIII vagy XIX) kell meghívnia.
A XX-as hívása valahogy így hangzik: - Hívom a XX-as tarokkot.
|
Az esetek kilencven százalékában a XX-as
tarokkot hívja meg a felvevõ, mert az a legnagyobb hiányzó
tarokkja. Ez azért is van, mert akinél a XX-as van, az biztos
lehet benne, hogy õt úgyis meghívják, és
így a felvevõ pár tagja lesz. Mivel a felvevõnél
biztos van honõr, ezért a XX-asosnak sokszor akkor is érdemes
hagynia, hogy más nyerje a licitet, ha van honõrje, hiszen
így neki meg a párjának máris két honõrje
lesz.
Ha valaki úgy érzi, hogy õ
ugyan nem hív meg senkit, inkább önmagát, és
ezzel mindenkitõl besöpri a nyert játszma díját,
annak nagyon meg kell gondolnia! Igaz ugyan, hogy ha valaki önmagát
hívja, akkor minden nyert pontot háromszorosan kap meg, hiszen
mindhárman neki fizetnek, de egyrészt, ha veszt, minden pontot
háromszorosan kell kifizetnie, másrészt sokkal-sokkal
nehezebb a bemondásokat teljesítenie. Ha nincs nála
az összes lap XVIII-tól felfelé, akkor biztosan
nem éri meg önmagát meghívnia. Ez majd a továbbiakból
világosan kiderül.
A meghívás, vagyis a segítõ megnevezése után, kezdve a felvevõvel, sorban minden játékos "jelezheti a tarokkszámát" ha rákerül a sor. Majd megteheti bemondásait, kontrázhatja ellefelei bemondásait, kontráit, vagy ha egyiket sem akarja, passzolhat. A licitálással ellentétben, ha valaki egyszer passzolt, akkor is bármikor újra jelezheti a "tarokkszámát", tehet bemondásokat, végül "Mehet"-et vagy "Passz"-t mond. Ez addig folytatódik körbe-körbe, amíg három egymás utáni passz el nem hangzik. Ilyen szempontból a tarokkszám jelzése passznak számít. |
A "tarokkszám jelzése" azt jelenti,
hogy ha valakinek
nyolc vagy kilenc tarokkja van, akkor ezt megmondhatja
a többieknek, ezzel segítve partnerét és persze
az ellenpárt is. Ezt így teheti meg:
- Kilencen maradtak.
|
Tehát elõször
a felvevõ meghívja a partnerét, aztán jelezheti
tarokkszámát, majd megteheti bemondásait. A parti
megnyerése mindig feladat, azt nem is kell bemondania, azt automatikusan
vállalta azzal, hogy megnyerte a licitet. Miután passzolt,
a tõle jobbra ülõ folytatja a bemondásokat, az
õ passza után a harmadik játékos, és
így tovább.
A felvevõ és ellenfél pár kiléte gyakran ilyenkor tisztázódik, ugyanis, ha valaki valamilyen bemondást tesz, és még nem derült ki róla, hogy melyik párhoz tartozik, akkor bemondása az elõtte bemondó vállalásához csatlakozik, és ezzel a bemondó azt is elárulja, hogy õ az elõtte bemondó párja (a tarokkszám jelzése ilyen szempontból sem számít bemondásnak!). Ha viszont a másik pár tagja, akkor elõbb kontráznia kell a másik pár valamelyik bemondását, vagy a partit. Tehát miután a felvevõ passzolt, minden elhangzó bemondás a felvevõ pár tagjaitól hangzik el, és az õ vállalásuk (egymás bemondásait nem kontrázzák). Ám az elsõ kontra utániak az ellenpártól származnak, az õ vállalásuk, egészen egy újabb kontráig, ha esetleg még nem derült volna ki, hogy ki kivel van. Vagyis, aki bemond valamit, az kilép az ismeretlenség homályából, és felfedi hovatartozását, ennek minden elõnyével és hátrányával. Minden elhangzott bemondás egyszerre érvényes: egyrészt mindkét pár bemondhatja ugyanazt a figurát, pl. a négykirályt, Másrészt általános esetben egy másik, esetleg értékesebb figura bemondása nem semlegesíti az elõzõleg bemondott figurákat. És most lássuk magukat a bemondásokat,
amikrõl már annyi szó esett! Két alapvetõ
csoportjuk van, az egyik a parti megnyerésével kapcsolatos,
a másik újabb figurákkal.
Az újabb figurák is több csoportra oszthatók. Azok a bemondások, amelyek adott lapok megszerzését jelentik valamikor a lejátszás folyamán:
KontrákHa az ellenpáros kételkedik abban, hogy a bemondó páros teljesíteni tudja valamelyik bemondott vállalását, akkor kontrázhatja a játékot, ezzel adva hangot kételkedésének. Ilyenkor a kontrázott figura díjazása a duplájára emelkedik. Ha a bemondó páros ezek után is meg van gyõzõdve arról, hogy ezt a figurát teljesíteni fogja, ellen-kontrát, vagyis rekontrát mondhat, ezzel tovább duplázva az adott figura díjazását.A kontrákat és ellen-kontrákat az alábbi táblázat foglalja össze:
|
A felvevõ, miután meghívta a partnerét és esetleg jelezte tarokkszámát